Woodstock - egy korábban ismeretlen, poros amerikai kisváros - ma már fogalom. 1969-ben azonban még senki nem sejtette, hogy „néhány hippi“ párnapos együttléte, több ismert és még több ismeretlen együttes és énekes „zajongása“ évtizedek távlatába is elhallatszik majd. Pontosabban voltak, akik mégis megéreztek valamit. Michael Wadleigh rendező operatőrök és asszisztensek kisebb hadseregét rendelte a helyszínre és a kor legmodernebb technikájával felszerelkezve szó szerint elvegyült a közel félmillió fiatal között. A többi már film- és rocktörténelem. A Woodstock-i fesztiválról készült film nem egyszerűen zenés remekmű, hanem kordokumentum is egyben. Forradalmi vágástechnikával (az egyik vágó Martin Scorsese volt!), osztott kép megoldásokkal, a képarányok változtatásával az alkotók elérték, hogy a néző is részesévé válhasson az eseményeknek, ott bolyonghasson a zenétől és némi serkentőszerektől megittasodott tömegben, miközben a színpadon egymást váltják a ma is élő, vagy sajnos már csak legendaként emlegetett halhatatlanok.A legendás fesztivált White Lake-ben (Bethel város, Sullivan megye, New York, Amerikai Egyesült Államok) tartották egy bizonyos Max Yasgur 600 holdas (~2,4 négyzetkilométer ~240 hektár) farmján 1969. augusztus 15-18. között. Azért Bethelben volt a fesztivál, mert Wallkill városa visszavonta a rendezés jogát. Az esős hétvégén, a szabad ég alatt harminckét előadó és zenekar lépett fel mintegy 500 000 néző előtt. A hatalmas tömeg kétségbe ejtette a hatóságokat, az eredetileg kivezényelt 800 rendőr mellé is erősítést küldtek, de nem volt rá szükség, mert semmilyen botrány vagy rendzavarás nem történt, ami annak is köszönhető, hogy a kábítószer-árusítást is engedélyezték.