Ozu Yasujiro ebben a filmjében is a kisemberek életébe avatja be a nézőt. A történet az 50-es években játszódik egy újonnan épült lakótömbben, ahol néhány család él kis elszeparált házikókban, amik egy közös kis utcácskára nyílnak, a néző pedig megismerheti ennek a közösségnek az életét, sajátos problémáit. Eleinte az eltűnt bérleti díj jelenti a fő szálat, később pedig az egyik család két fiának a csendfogadalma, amit a többi lakó -nem ismervén a miértet- természetesen félreért. Remekül eltalált karakterek vannak a filmben, a két gyerek pedig egyenesen szenzációs, főleg a kisebbik, hihetetlen szövegeik vannak, amikor éppen beszélnek persze. A remek dialógusok mellett a film másik erénye a változó Japán bemutatása. Az egyre többek által beszélt angol nyelv hoz össze egy kezdődő románcot (melynek egyik szereplője az 50-es évek legszebb japán színésznője, a Setsukot alakító Kuga Yoshiko), valamint az amerikaiaktól átvett TV technológia is szerves részét képezi a sztorinak, mert a két gyerek TV-t akar otthonra, míg a szülők ellenzik ezt, mondván a TV 100 millió idióta országává teszi Japánt.