Törékeny, szõke asszony áll egy hatalmas ország elnöki palotájának az erkélyén. Elõtte százezres rajongó, zokogó tömeg, s õ könnyekkel a szemében búcsúzik: "Ne sírj értem, Argentína". Õ Evita Peron, a nõ, aki hihetetlen mélységekbõl jött és hihetetlen magasra jutott. A nõ, akit istenként imádtak, mert nem akart más lenni, mint egyszerû ember: bár a pompa lett az osztályrésze, nem felejtette el, mit jelent a nyomor.