Dino vidáman éli fiatalságát barátaival a '60-as évek Szarajevójában. Roskadozó, kiutalt szükséglakásukban nehezen férnek el a szülők és a három fiútestvér. Az apát mindez cseppet sem zavarja, esténként, még ha részegen is jön haza, fölkelti a fiúkat, hogy megtartsa a szokásos ülésüket. A nem túl következetes, de elveihez görcsösen ragaszkodó apa szerint akár hipnózis nélkül is el lehet jutni a kommunizmusba. Dino szerint viszont csak azzal. Egyszerű mindennapjait Dolly Bell megjelenése borítja fel. A lány gyönyörű, fiatal és készséges. Egy gond van csak: Braco, Dolly Bell barátja, örömlányokat közvetít Milánóba. Dinónak, úgy tűnik, nem marad más csak a hipnózis és a kultúrházban alakuló zenekar fellépései, ja meg a jelmondat: Én minden nap, minden tekintetben egyre többet fejlődöm...Kusturica első filmjéért elnyerte a Velencei filmfesztivál fődíját, aminek átvételéhez külön eltávozási engedélyt kellett kérnie, hisz akkoriban katona volt.