"...nincs ember a világon, aki ne érezte volna a visszautasítás gyötrelmét. A mellőzés haragot szül és a harag valami bűnt a mellőzés megbosszulására, a bűn pedig bűntudattal jár." Kazan Steinbeck ezen gondolatára építi fel - sokak szerint legjobb - filmjét. Az 1952-ben íródott regény három generáció életét felölelő rengetegéből a befejező részt állítja a filmje középpontjába, mely az ősi bibliai történetet, Ábel és Káin tragikus végű vetélkedését helyezi át az első világháborúbeli Amerikába. A két ikertestvér Aron és Cal (nevük kezdőbetűje az ószövetségi időkre utal) a Jó és a Rossz szimbolikus megtestesítői, de Kazannál ezek a szélsőséges fogalmak elvesztik ijesztő egyértelműségüket: nemcsak Ábel az áldozat, de Káin talán még inkább az. Ennek szívszorítóan drámai kifejezője James Dean modern Káinja. Cal eredménytelenül küzd apja szeretetéért, aki másik fiát, a szelíd, alkalmazkodó, konfliktuskerülő Aront kedveli. Az érzékeny, bonyolult lelkű, nyugtalan természetű Cal fényt derít kitaszított anyja múltjára és jelenére...