A film a „jelenben” kezdődik, egy fiatal nő, France Dalens (mint később megtudjuk) visszatér gyermekkora színhelyére. Megpihen a kihalt tengerparton, ahol nincs más, csupán egy fekete fiatalember a kisfiával. Miután a nő továbbindul a fekete férfi (Mungo) turistának nézi, felveszi kocsijába. A néző még nem tudja, hogy hol játszódik a történet, majd turistacsupán egy elhaladó furgon oldalán lévő felirat jelzi, hogy Kamerun a színhely. Ahogy halad a kocsi France szemléli a tájat, a következő vágás után már a „múltban” vagyunk, France kislányként ül az apja vezette kisteherautó platóján Proteé-vel, a fekete szolgával.A világtól elzárt birtokon jól lehet követni a film szereplőinek kapcsolatát. Szerepük meghatározott: úr (Marc), feleség (Aimée), gyerek (France), szolgák (Protée, Enoch). A ház (és környezete) fel van osztva faj szerint: a feketék a szabadban, mindenki szeme láttára esznek, zuhanyoznak, játszanak stb. A fehérek viszont őrzik privát szférájukat: háló- és fürdőszobájukat természetesen nem láthatják a fekete szolgák. Amikor a férj néhány napra elhagyja a házat a néző számára világossá válik az Aimée és Protée közötti sz.xuális vonzódás, amit nem verbális, hanem vizuális eszközökkel mutat be a rendező.Egy közelben kényszerleszállást végrehajtó kis repülőgép utasai jelennek meg a háznál. A fehér embereket a gazdák szívesen befogadják. Ekkor további karaktereket ismerünk meg: Delpich-et, a pénzéhes, öntelt ültetvényest, aki minősíthetetlen hangon oktatja ki a fekete szakácsot, közben titkon fekete szeretője van. Luc az utazó, aki megpróbálja áttörni a fehérek és feketék közötti gátat, provokáló módon a feketék közé ül le enni, a feketék által használt, mindenki által látható zuhany alatt mosdik. Luc Aiméet és Protée-t is provokálja, világossá teszi kettejük vonzódását, ami a háziszolga és az utazó közötti verekedéssel végződik. Az asszony és a háziszolga vonzódása nem teljesedik be, a gyarmati világban (nyilvánosan) ez nehezen elképzelhető. Aimée megkéri férjét, hogy a háziszolgának más munkát adjon, távolítsa el a házból. Miután a repülőút folytatásához megérkezik a pótalkatrész, a vendégek elrepülnek, a gép által felvert por látványa után visszatérünk a “jelenbe”. Mungo-ról kiderül, hogy nem is kameruni, afro-amerikai, aki itt szintén idegennek érzi magát. „Már a reptéren átvert az első taxis. Kutyába se vett, mert fekete vagyok. … Szarba se vesznek egy olyan fickót, amilyen én vagyok.” Amikor France meghívja Mungot egy kávéra, a férfi visszautasítja. Ez a jelenet azt sugallja, hogy az eltelt évtizedek alatt nem sok minden változott a faji viszonyok tekintetében. Van még egy érdekes célzása a rendezőnek: Mungo jósolni akar France tenyeréből, de (egy gyermekkori égési seb miatt) nem lát semmit. Ezeket a szavakat mondja angolul : „No future, no past”, azaz nem látni sem jövőt, sem múltat. Nehéz nem gondolni arra, hogy a fiatal nő neve France (vagyis Franciaország) és ez a kijelentés Claire Denis hazájára vonatkozik.