A négy epizódból álló szkreccsszatíra mint megannyiszor újra a nőket helyezi középpontba vagyis azok vonzereje pontosabban most az indíték. A recept már ugye jól ismerős, mivel számos rövidfilm összeállítás készült és nagy hagyománya volt már az ötvenesévektől. Talán a Rossellini 1948-as L'amore ami két félórás az elképesztő Anna Magnani-val volt az elindítója és erre erősített rá a 1953-as L'amore in città (Fellini, Antonioni, Risi...) vagy az 1954-es Siamo donne (Visconti, Rossellini, Zampa...) és ezek sikere hozta később létre: Kontraszex, Tündéri Nők, Boszorkányok, Szeszély olasz módra, Ma, holnap, holnapután, Szerelem és düh, Rogopag, vagy nem utolsó sorban a Boccaccio'70-t Szóval, jól összecsapnak az olasz filmmágusok. És mint mindig kijön ki legjobban ezekből a párbajokból? Hát természetesen a néző. Persze olyanok is akadtak már a hatvanas években mint a "Szörnyetegek" vagy a "Tegnap, ma, holnap" amikor egy rendező készíti az összes kisfilmet és ugyanazon szereplőkkel Risi (Ugo Tognazzi, Vittorio Gassman) vagy az utóbbinál de Sica (Marcello Mastroianni, Sophia Loren)