A II. világháború brit miniszterelnöke vitán felül meghatározó alak volt. Hibáival, tévedéseivel együtt olyan politikus, aki lehetőség szerint mindenképpen népét szolgálta. A bombatámadások és a tengeralattjárók okozta pusztítások ellen megkísérelt szembeszállni, közben határozottan sikerrel szállt szembe a reménytelenség érzésével és az elhallgatás okozta veszélyekkel. Elégedett lehetett a brit és szövetséges csapatok El-alameini ellenállásával, elégedett lehetett a híres D-nap sikerével és az európai győzelemmel. 1945 nyarán mégis csúfos vereséget szenvedett a választásokon. Ez már nem a háborús kabinet döntése, hanem más összetevők