A modern filmművészeti irányzat emblematikus rendezőjének számító Fellini később az ún. posztmodernhez csatlakozott. Ennek az áramlatnak lett jelentős műve a Casanova. Ezt a sokszor és sokféle értelmezésben feldolgozott témát Fellini a hetvenes évekre utalóan főleg egy aspektusára élezte ki: Casanova, aki kora művelt, önálló szellemiségű alakja volt, éppen ebben a minőségében nem kellett senkinek. Hiába próbált újra meg újra teljes emberként érvényesülni, ez még a szerelmében sem sikerült. Emlékirataiban, nemhiába tekint vissza keserűen erre a sajátosan romlott egyéneket igénylő, bomlott világra, ahol még egy gép is szeretetreméltóbb az embereknél.