Joseph Beuys: a kalapos ember a filcekkel meg a zsírsarkokkal. 30 évvel a halála után ma olyan látnokként hat, aki megelőzte, és máig megelőzi korát. Andres Veiel filmje magát a művészt szólaltatja meg. Számos, eddig ismeretlen képi és hangzó dokumentumból asszociatív, transzparens portrét rajzol, és Beuys példáját követi, amennyiben állítások megfogalmazása helyet inkább tereket nyit a gondolkodáshoz. Beuys bokszol, társalog, kiokít, művészetet magyaráz egy halott nyúlnak, és azt kérdezi: "Önök talán nevetés nélküli forradalmat akarnak csinálni?