Pornográf és szégyentelen szemét? Öncélú celluloid-hulladék? Animal-szexet és erkölcstelenséget népszerűsítő provokáció? Sok mindent mondtak erre az alkotásra a saját idejében (és azóta is), mielőtt évtizedekre bannolva lett volna, ám ezek a kijelentések még ha kapargatják is a valóság felszínét, ennyivel nem lehet letudni Walerian Borowczyk kultikus filmjét. A lengyel származású rendező nem mellesleg hazája animációs filmes forradalmának egyik legjelentősebb alakja volt a hatvanas években, hogy utána a hetvenesekben Polanski mintájára Franciaországban találjon menedéket a művészfilmes zsenije, ahol immáron kiérhetett tehetsége, amelyet ezután leginkább az erotikus art mozikban kamatoztatott. Bár Borowczyk a mai napig a meg nem értett művészek közé tartozik, ráadásul bizonyos érdekeknek megfelelően munkásságára is kellő homály borul, hogy még csak véletlenül se kelljen vele komolyabban foglalkozni, nem lehet elmenni szó nélkül azon tény mellett, hogy kezei közül több klasszikus is napvilágot látott, melyek közül talán a Bestia az, amely a legprovokatívabb, legfelkavaróbb, és leginkább a saját útját járó darab.