Ez az 1963-ban készült Belmondo film a kevésbé ismert filmjei közé tartozik, annak ellenére, hogy együtt szerepel a francia újhullám másik nagy felfedezettjével Jeanne Moreau-val. Ez a nő egyébként a filmvászon egyik legérdekesebb jelensége, hisz nem nevezhető szépnek, vagy aranyosnak, az ember mégis mindig újra és újra beleszeret. A csibészes Belmondo-val jó kis párost alkotnak, ami kiegészül Gert Fröbével is, aki később a 007-es egyik legemlékezetesebb ellenfelét, a gonosz Mr. Goldfingert alakította. Az újhullámos hatások is jócskán érzékelhetőek a megvalósításban, például abban a jelenetben, amikor előre elterveznek egy eseményt, és közben burleszkszerűen láthatjuk, hogy mi történik, vagy amikor Moreau a Jules és Jim után szabadon édesen dalra fakad. Sajnos ennél több jót nemigen mondhatok el a Banánhéjról, szélhámosfilmnek nem elég csavaros, vígjátéknak nem elég vicces, kriminek pedig nem elég kemény. Nem veszt semmit, aki megnézi, de garantáltan el is fogja felejteni. Amiért számomra érdekes volt, az hogy Szakácsi Sándor kölcsönözte Belmondo hangját a magyar verzióban. Ez a párosítás eléggé rendhagyó, de remekül működött.