1960-ban az Argentínában bujkáló egykori SS alezredest, a második világháborúban a zsidóság szisztematikus megsemmisítését célzó Végső megoldás egyik legfontosabb végrehajtójaként milliókat halálba küldő - többek között a vidéki magyar zsidóság deportálását irányító - Adolf Eichmannt az izraeli titkosszolgálat ügynökei elfogják és titokban Jeruzsálembe szállítják, ahol 1961-ben bíróság elé állítják emberiség elleni bűntettekért. Az amerikai televíziós producer, Milton Fruhtman (Martin Freeman) filmet akar készíteni a tárgyalássorozatról, mert szilárdan hiszi, hogy a minden eddiginél nagyobb nyilvánosságot kapó per kapcsán a világnak meg kell ismernie a holokauszt borzalmait, hogy soha többé ne éledhessen újjá a nácizmus eszméje. Tervéhez csatlakozik a baloldali nézetei miatt Amerikában tiltólistára helyezett rendező, Leo Hurwitz (Anthony LaPaglia) is, és halálos fenyegetések és számtalan akadály ellenére nekilátnak a közvetítés megszervezésének. Munkájuknak köszönhetően Eichmann-per eseményeiről napi rendszerességgel szerkesztett műsor végül több mint három tucat országban került sugárzásra, ez lett minden idők első globálisan bemutatott televíziós közvetítéssorozata, amely hatására világszerte nézők milliói szembesültek döbbenten az egykori haláltáborokban történtekkel. A megrázó archív felvételeket feszült játékfilmes dramaturgiával vegyítő film az auschwitz-birkenaui haláltáborok felszabadításának hetvenedik évfordulójára emlékezve készült, a BBC közreműködésével. A film amellett, hogy az Eichmann-per dokumentarista hűségű nyomon követésével a történelem e szörnyű fejezetének lehető leghitelesebb, megrendítő hatású feldolgozására tesz kísérletet, a per TV-közvetítésének kulisszái mögé tekintve a tömegtájékoztatás már kezdeti korszakában is felmerült, manapság talán még aktuálisabb morális kérdéseit is feszegeti.