"A gonosz érintésében Orson Welles nagyszabásúan hivalgó ripacs-gazfickó bőrébe bújik, aki csak azon bukik le korrupt és gyilkos rendőrfőnökként, hogy mint valami bűnbe vénült és amorálissá hízott Raszkolnyikov, szégyentelen vallomáskényszere támad: képtelen magába fojtani gonoszságát, unja állandó bűndiadalait és büntetlenségét. Kelet-európai vagy Szicíliába visszahomályló régmúltak rémlenek fel e nyomozások során. Egyszer lenyalt hajú maffiózó, máskor amszterdami bolha-idomár, valamint Varsóból szalasztott obskurus cirkuszi bűvész nyújthat gaz mosollyal arcpirító felvilágosítást... Lázálom? Amerikában ez inkább hótreál félelemként bujkálhatott sokakban, afféle elfojtandó, kimoshatatlan és tagadott piszokfolt. A tömegnéző tudatalatti félelme az Óvilágban felejtett élete miatt." (Bikácsy Gergely: A bűn Ikaruszai. Filmvilág, 1997. február)