"Egy tökéletes szépségű embert szeretnék ábrázolni." Ezzel a cseppet sem könnyű céllal vágott neki Dosztojevszkij, hogy megrajzolja Miskin herceg alakját és vele együtt a 19. századi orosz társadalmat. A huszonhét éves herceg Svájcból tér vissza Oroszországba, miután ott kezelték betegségét, gyakori epilepsziás rohamait. Egy kihalófélben lévő nemesi család utolsó sarjaként keresi fel távoli rokonát, Jepancsina tábornoknét, ahol megismerkedik férjével és három lányával, köztük legfiatalabbal, Aglájával. Szintén ott pillantja meg először Nasztaszja Filippovnát, az elbűvölő szépségű nőt, aki kétes híre és viselkedése ellenére minden férfit megbabonáz, és magához láncol.Miskin herceg életében először csöppen bele a pétervári közegbe: hiszékenysége, jólelkűsége, egyenessége teljesen kiemeli a társaságból. Nem is sejti, hogy a sok őszintének ható bók és beszélgetés csupán álca és üres fecsegés. Miskin mindenkivel szemben elnéző, mindenkinek megbocsát, mindenkinek segíteni akar - nem is lehet más történetének vége, mint tragédia.