Kuncz Aladárt az I. világháború kitörése Franciaországban érte, s ellenséges állam honpolgáraként társaival együtt öt évig gyötrődött különböző francia internálótáborokban. Művében rendkívüli egyszerűséggel és erővel idézi fel a nacionalista gyűlölködésnek kiszolgáltatott rabok szenvedéseit. Egyedüli iránytűje és mentsége a megértő humanizmus, ami megóvja a durva általánosítástól, hogy ne a francia népből, kultúrából ábránduljon ki, hanem a polgári demokráciának álcázott imperializmusból.