Mostanában Hollywood befutott színészei időnként meglepnek minket egy-egy rendezéssel is. A nagy része ezeknek az alkotásoknak pocsék, időpazarlással egyenértékű. Néha azonban megtörténik a csoda és a kamera túlsó felén (is) megmutatja magát az igazi tehetség. Robert De Niro másodjára is (a Bronxi mese után) színvonalasat alkotott.
Robert De Niro filmje szinte minden fesztivál programjában ott volt az idén és még egy Oscar-jelöléssel is büszkélkedhet. Ám mindez nem volt elég hozzá, hogy meggyőzze a tengerentúli kritikusokat, hogy érdemes venni a fáradtságot és megnézni. A történet tulajdonképpen a zsánernek megfelelő. Egy egyszerű állampolgár életén keresztül bemutatunk egy mindenki által ismert szervezetet, történelmi eseményt, személyt, stb. Épp, amelyik tetszik.
Ezúttal Edward Wilson (Matt Damon) szemüvegén át nézzük végig a világ legbefolyásosabb szervezetének, a CIA-nek születését. Damon karrierje csúcspontjára ért nemrég a XXI. század kedvenc ügynöke, Jason Bourne szerepével. A trilógia befejező része előtt azonban leforgatta ezt az intelligensebb darabot is gyorsan. Partnerei olyan nagyágyúk voltak, mint William Hurt (Sziriána, Mr. Brooks rosszabbik fele), Alec Baldwin (Aviátor, A tégla) vagy Angelina Jolie. Csillagpor, nagy sztori és mégis a háttérben marad Az ügynökség. Néhány dologgal magyarázhatjuk a történteket. A.) a játékidő hossza szinte fogyaszthatatlanná tette, vagy B.) az embereket a kezdetek már nem érdeklik, esetleg C.) Matt Damonnak nem áll jól a szemüveg. Bármelyiket választjuk is, azt hiszem leginkább a közönségen múlott a siker. A kritikusok vegyesen fogadták De Niro filmjét, volt, akinek nagyon tetszett, volt, aki közepesnek minősítette. Az ügynökség szerintem mindenképp egy olyan alkotás, amely megérdemli a figyelmet, ha máshogy nem, DVD-n. Lassan bontakozó történet, mindent vivő légkör, erős alakítások. Bárki bármit mond, Angelina Jolie például régen nem teljesített ehhez foghatóan. Nemsokára itthon is mozikba kerül Robert Redford Gyávák és Hősökje (Lions for Lambs), amely a maga 90 percével éppolyan űrt hagy bennünk, mint ez a film. Ott a röviden és tömören elmesélt, félig-meddig érdektelen történet teszi próbára figyelmünket, itt a 180 perces ingadozó feszültségű történelmi téma.
De Niro valószínűleg nem ekkora szerepet szánt művének a filmtörténetben, de ha valaminek kultuszt szeretnénk kreálni, ahhoz elsősorban a közönséget kell kiszolgálni és erről úgy tűnik elfeledkezett. A magát ismét rendező színészóriás a ’93-as Bronxi mesével bizonyította, hogy van helye a kamera túloldalán is, így Az ügynökségnek ilyen szempontból nem volt tétje. Gyártási költségeit is visszaköhögte, úgyhogy felesleges vitatni létjogosultságát.
