A terroristák nagyon csúnya bácsik, úgyhogy az Amerikai Egyesült Államok úgy döntött, hogy megfosztja őket emberi jogaiktól és mindegy, hogy milyen eszközöket bevetésével, de megfékezi őket.
Ezt persze nekünk nem kell elfogadnunk! Csinálhatunk is ellene egy visszafogott, ám mégis odamondó filmet telepakolva a manapság trendi sztárokkal – így talán még közönsége is lesz az opusnak. Minden bizonnyal ehhez hasonló gondolatok fogalmazódtak meg ilyen idétlen forgatókönyv formájában Kelley Sane fejében. Hogy ebből lesz ez a hatalmas buktával véget is érő próbálkozás, azt nem láthatta előre senki.
A történet akár még megindító is lehet. Sőt, azt mondom, első olvasásra tetszetős: fajsúlyos politikai- és családi drámázást ígér. Másfél óra után kiderül, hogy a fele sem igaz. Van itten egy egyiptomi férfi aki már évek óta az amerikai mintapolgárt játssza. Vegyészmérnökként dolgozik, takaros felesége van és a fia focicsapatát edzi. Ám a Közel-Keleten történő robbantások után váratlanul elfogják és válogatott kínzásoknak teszik ki. Ez mind nagyon érdekes és szomorú, de nem képes lekötni az egyszerű néző figyelmét két órán keresztül. A színészekkel nekem, tanult kollégáimmal ellentétben semmi különösebb bajom nem volt, de talán csak nőből kell lenni ahhoz, hogy tudjuk Jake Gyllenhaalról, hogy mit is keres a vásznon. A többiek közül Peter Saarsgardot emelném ki, aki most is szelíden meghúzódik a háttérben, de pont ettől válik emlékezetessé. Reese Witherspoon láthatóan nagyon beleélte magát abba, hogy levetkőzte a Doktor Szöszi-jelmezt és még egy Oscar-díj is virít a polcán, de sajnos túl sok színt nem képes vinni az aggódó feleség karakterébe. Aki mindenfajta sallangtól mentesen tökéletesen hozza a figuráját, az a jó öreg Meryl Streep, aki leginkább nevét és nagyjából 3 percét adta a produkcióhoz. A határozott CIA vezér alakja azonban rövidesen a feledés homályába fog veszni, ugyanis azonkívül, hogy tökéletesen ellátja a rá szabott feladatot, semmi extrát nem villant meg ennek a sokadszor remeklő ezerarcú színésznő tehetségéből.
A Kiadatás attól rossz film, hogy tényleg nagyot szeretne szólni és ezt olyan lassú tempóval készíti elő, hogy az feladja a leckét minden mozirajongónak. A végső csavarról ne kelljen túl sokat elárulnom, legyen elég annyi, hogy ha magyarázatnak szánták a történet bizonyos pontjaira, akkor nem igazán sikerült, ha pedig csakúgy beleszőtték az amúgy is többszálú történetbe, akkor pedig nem értem az alkotókat.
