A folytatások folytatásainak idejét éljük. A Pókember, a Karib-tenger kalózai, a Shrek és a júniusban érkező Ocean’s 13 után augusztus elején befut a Bourne ultimátum is (a Die Hard 4-ről és a Harry Potter 5-ről már nem is beszélve). Ennek a különös jelenségnek persze többféle olvasata létezik. Sokan hangoztatják például, hogy teljesen természetes piaci mechanizmus az, hogy Hollywood annyi bőrt húz le egy sikeres filmről, amennyit nem szégyell, de egyes sötétben bujkáló rémhírterjesztők szerint ez nem pusztán az üzleti gondolkodásmód eluralkodásának, hanem a globalizálódó ötletszegénységnek a megnyilvánulása is.
Na de ne fessük az ördögöt a falra! Nézzük inkább azt, hogy minek örülhetünk: Hiszen kétségtelen tény, hogy az egymást váltó harmadik részek legalább emelkedő színvonalat mutatnak a nyáron. Persze nem saját előzményeikhez, hanem csakis egymáshoz képest. Miután
pókember és Jack Sparrow kapitány csúnyán leszerepelt (no nem a jegyeladás, hanem a kritikai fogadtatás tekintetében) a nagy zöld ogre legalább ugyanazt a színvonalat hozta, mint az eddigi részek, még ha nem is mutatott semmi újat hozzájuk képest. A hamarosan befutó Ocean’s 13 Cannes-ban többnyire dicsérő kritikákat kapott, és Al Pacino főgonoszként való szerepeltetése már önmagában garancia arra, hogy nem fogunk unatkozni a moziban. Amúgy az Ocean’s sorozat úgy koptatja most harmadszor a vetítővásznakat, hogy már az első része is egy 1960-ban készült film remake-je volt csupán, melyben még Frank Sinatra alakította George Clooney karakterét.
Egyelőre abban is csak reménykedni tudunk, hogy a Bourne-ultimátum folytatni fogja ezt az emelkedő tendenciát, és valóban sok kis jel utal arra, hogy az amnéziás titkos-ügynök nem fog nagy csalódást okozni. A legnyilvánvalóbb ezek közül az, hogy a harmadik részt is a biztos kezű Paul Greengrass rendezte, aki a 2004-es Bourne-csapdát (amelyik egyesek szerint jobbra sikeredett, mint az első rész). Grengrass éppen ezzel a filmmel bizonyította be azt, hogy a dokumentarista terror-mozik (Véres vasárnap, United 93) és a lassan csordogáló művészfilmek (A repülés elmélete) mellett van érzéke a szórakoztatást megcélzó műfaji filmekhez is.
A másik név, amelyik egyből szemet szúr a stáblistában: Tom Stoppard. Ő írta és rendezte minden idők legjobb és legszemtelenebb Shakespeare átdolgozását, a durván zseniális Rosencrantz és Guildernstern halott-at. És most Stoppard is Greengrass keze alá dolgozott, ugyanis ő varázsolta forgatókönyvvé Robert Ludlum, a filmnek alapul szolgáló regényét. Ezek után boritékolhatjuk azt, hogy az izgalom mellett a humor sem fog teljesen hiányozni a filmből…
Az interneten már régóta fellelhető trailer is azt támasztja alá, hogy a Bourne ultimátumra nem csak jobb híján lesz érdemes jegyet váltani. Abból a pár képből bőven kiderül, hogy a film megőrzi azt a valóság-szagot, amiért az első két részt szerettük, hiszen Bourne-ből ezúttal sem csináltak James Bond-szerű szuperügynököt, aki olyan könnyed eleganciával számol le terroristák kisebb hadseregével, hogy utána még az öltönyét sem kell újra vasalni. Persze arról szó sincs, hogy hősünk
hétköznapi fickó volna, de azért Bourne - minden profizmusa ellenére - mégis sokkal emberközelibb, mint Bond: a múltját kereső ügynök a 21. századi titkosszolgálatok félelmetesen fejlett megfigyelő-rendszerét próbálja meg kijátszani és a maga céljaira felhasználni. Szóval a magára maradt ember heroikus küzdelme ez a digitális szemeivel mindent látó titkos állami társaságokkal szemben, s mint ilyen hatékonyan lovalgolja meg korunk alapvető abból eredő félelmeit, hogy a világ egy nagy bekamerázott valóságshow-vá fog válni hamarosan. Persze az ügyet nem kell túlmisztifikálni, a film célja a minőségi szórakoztatás lesz, és ezt minden bizonnyal el is fogja érni.
Emellett úgy tűnik, hogy ez lesz a befejező rész, így számíthatunk arra, hogy Greengrassék kerek egésszé csiszolják a sztorit, és végre Bourne rátalál valami sötét zugban rég elveszített múltjára. Mindenesetre Matt Damon ezután biztos búcsút mond a sorozatnak, de állítása szerint még az alkotókat is megpróbálja rávenni, hogy hagyják meg trilógiának a történetet. Tehát míg Johnny Depp épp azzal zaklatja a producereket, hogy szeretne negyedszer is kalózkodni, addig Matt Damon-nak úgy látszik elege van a titkos-ügynöki karrierből. Vagy csak tudja, hogy hol kell leállni….
