Húsz évvel ezelőtt Guillermo Del Toro elkezdett naplót vezetni az ötleteiről. Ezekből a szkeccsekkel tarkított füzetekből született aztán a mexikói rendező jó néhány filmje: A Mimic, a Hellboy, Az ördöggerinc és a Faun labirintusa. Utóbbit a kritikusok a tavalyi év legjobb filmjének választották.
A helyszín Spanyolország a polgárháború árnyékában, a történet pedig Ofelia három veszélyes és varázslatos próbájáról szól, mielőtt halhatatlan hercegnőként visszatérne ősi birodalmába. Persze ezt hallva nem csoda, ha egy habos mesére számítunk, de nyugodtan higgyünk a szemünknek: Csak tizenhat éven felülieknek! Ugyanis ha kibővítjük az előbb egy mondattal leírt cselekményt a spanyol történelmi háttérrel, egy kegyetlen nevelőapával, valamint ijesztő képzelet-szülte lényekkel, akkor megragadtunk egy szeletet Del Toro közel sem cukormázas alkotásából. A horrorisztikus mesés elemek és a realista háborús képek kiegyensúlyozott keveréke nagyot tud ütni, és itt meg is teszi. A Memento-t idéző nyitóképsor és maga a Faun személye is elég lenne ahhoz, hogy végigizguljuk a filmet, de a mexikói fenegyerek nem bíz semmit a véletlenre.
Az első próbatétel során Ofeliának egy hatalmas békától kell megszereznie az aranykulcsot, a másodikban a Sápadt emberrel és önnön kísértéseivel méri össze erejét, mígnem a harmadik próbához közeledve döbbenünk rá, hogy minket igazából már nem is ez érdekel annyira. Szép lassan áttevődnek ugyanis a hangsúlyok a hegyekben bujkáló gerillákra és Ofelia haldokló édesanyjára. Mindez baj-e? Ha valaki az animáció legújabb csodáira kíváncsi, akkor baj. Ha viszont nyitott szemmel és szívvel közeledünk hozzá, mély nyomokat hagyhat bennünk.
Del Toro varázslata az első másodperctől egyre beljebb csalja a nézőjét – köszönhetően Guillermo Navarro Oscar-díjasan zseniális képeinek és Javier Navarrete könnyfakasztó zenéjének – és nem is ereszt, talán ez az egyetlen negatívum, amit el lehet róla mondani. Hiszen ki szeretne a borongós napokat élő spanyolföldön rekedni két óránál többre?
A címszereplőről, a Faunról megoszlanak a vélemények. Én nem szeretném őt egyértelműen rossznak láttatni, hisz mint azt szülőatyja is elmondta: „Az, hogy Ofelia mellé nem egy megbízható vezetőt adtunk, hihetetlen fontos. Máskülönben a próbák nem csak az övéi lettek volna, hanem meghatározó lett volna, hogy áll mellette valaki."
A rendező nem csak ilyen kérdéseket hagy megválaszolatlanul, hogy most akkor jó-e a faun, vagy sem, hanem a film egészének megfejtését ránk bízza: Vajon létezik-e a Faun birodalma, vagy mindez csupán egy kétségbeesett kislány fantáziájának szüleménye…?