Tudható róla, hogy ötleteit kis noteszébe vezetve őrzi, hogy aztán önmagában bízva megvalósítsa őket. Guillermo Del Toro a latin-amerikai újhullám egyik kiemelkedő tagja, Alejandro Gonzales Innaritu , Alfonso Cuarón, Fernando Meirelles mellett. A filmjeik mind-mind olyan elveszettnek tűnt újdonsággal hatnak napjaink filmtermése közt, hogy lehetetlen rájuk nem odafigyelni. Az Isten városa néhány évvel ezelőtt megmutatta, hogy alacsony költségvetésű, ámde zseniális forgatókönyvvel megáldott filmekből is lehet világrengető művet készíteni, az Ember gyermeke és a Bábel pedig ezt a hullámot meglovagolva tarolt a tavalyi év végén. A Faun labirintusa az új korszakot nyitja: már hajlandóak pénzt áldozni az ilyen típusú ötletekre. A 13 millió euróból készült film nem blockbusternek készült, de a fesztiválokon beváltotta a hozzáfűzött reményeket, csak az Oscar díjat bukta el. Guillermo Del Toro-val a filmkészítés árnyoldalairól és az álmairól beszélgettünk.


Úgy tűnik minden filmje rajzolt képeknek indul. Emlékszem a New York-i interjúnkra a Mimic kapcsán, amikor rajzokat mutatott nekem a Faun labirintusából. Melyik az a rajz ami aztán a Filmhez vezetett közvetlenül?

Del Toro: Igazából, minden rajzot megelőzve, ami az egészet elindította az a gyermekkorom volt, amikor a nagymamám házában éltem. Ott éjjel, minden éjjel egy kecske-ember jött ki a vécéből a szobámba! Az a félelem, a rémképek a „kecske-emberről" segítették a filmem fő karakterét, a Faunt a megszületésben. Na meg Goya képei is megihlettek a hangulatukkal és a színeikkel, amiket ebbe a filmbe is szerettem volna beleszőni. Egyébként az egész kötődésem a rajzoláshoz elég vicces, mert kezdem tényleg úgy érezni, hogy elmegy a kedvem a filmkészítéstől. Különösen azért, mert olyan nehéz tető alá hozni egy projektet. Úgyhogy azt hiszem, amikor már lehetetlen lesz, hogy rendezzek, visszatérek az iskolába és megtanulok rajzolni és festeni mindenféle technikákkal és festő leszek.

Tényleg úgy érzi, hogy a filmkészítés nehézségei miatt képes lenne abbahagyni?

Hát nekem, akinek egyre több pénzre van szükségem az egyre bonyolultabb meséimhez, elég nehéz örülnöm a rendezésnek, mert mindig egyre több és több finanszírozó jelenik meg és mondja meg,hogy mit hogyan csinálj, és így a kreativitásodat az ő üzleti tervükhöz kell igazítanod. Elég könnyű kasztrálni egy filmet azzal, hogy arról kel vitáznod, hogy mennyibe kerül, és mennyit fog hozni. Úgyhogy nekem talán a megoldás az lesz, ha a saját galériámban, a saját képeimben fejezem ki magam. Én teljesen ezek alapján irányítok és alkotok.

Visszatérve a Faun labirintusához, mennyiben érintette magát a fasizmus Spanyolországban vagy Franco uralma? Úgy tűnik a filmje magját ez alkotja…

Nos, én Mexikói vagyok, Guadalajarai, de Franco hatása érezhető volt. Amikor a ’30as években Franco átvette a hatalmat Európa többi része is hagyta hadd csináljon,amit akar, mert tudták, hogy szövetségre fog lépni Hitlerrel. Szóval féltek tőle, hogy szembeszegüljenek ezzel a két országgal, amitől már addig is tartottak. Főleg Amerikában, teljesen figyelmen kívül hagyták, mi történik Spanyolországban. Aztán elkezdődött a második világháború és az emberek Európában elkezdtek figyelni. De már késő volt. Azokban az időkben, ha valaki elkezdett lázadni Franco ellen az egyetlen ország, amely segített Mexikó volt! Rengeteg spanyolnak volt lehetősége megszökni az országból és átjönni Mexikóba. Emellett a kultúrájuk hatása máig érezhető a művészetekben, különösen a filmen. Sok kritikus, író, színész, díszlettervező és történész, mint az én mentorom is, Spanyolországból jött és Mexikóban hasznosították magukat a filmipar megalapozásában.

Én sok párhuzamot látok a ’30as évek fasizmusa és aközött, ami ma zajlik a világ egyes részein. Mit gondol minderről?

Nos, igaza van. Mert a fasizmus, ahogy én próbálom a művemben is kifejezni, mindig szép elképzelések mögött bújik meg. Hitler az árja faj tisztaságáról beszélt és arról, hogy mennyire szeretne olyan tökéletes városokat alkotni, ahol az emberek úgy élnek, akár az istenek. Talán eddig még nagyon jól hangzik, de a megvalósítása számára abban állt, hogy mindenki mást megöljön,aki nem „tiszta". Ugyanez a helyzet Franco-val. Ezért mondja a karakter, akit Sergio Lopez alakít, hogy „Én egy új Spanyolországot akarok, egy tiszta országot, ahol a fiam élhet." Ez őrült beszéd. A félelmetes az, hogy ma is hasonló „üzeneteket" hallasz néhány embertől szerte a világban. Én ezt közvetlenül is hallottam Spanyolországban ilyen irányzatú csoport egy tagjától. Azt hiszem onnantól kezdve, hogy úgy tekintesz „rájuk" és „magatokra" a „mind együtt" helyett, ott kezd elb***ott lenni a dolog.

Van még egy ismétlődő motívum a filmjeiben, ami a lélek erejéről szól és arról, hogy ki kell tartani, nem szabad soha feladni. Ez a legfontosabb Önnek, hogy ezt tanítsa a nézőinek, hogy küzdeni kell és nem feladni?

Teljesen. Soha nem szabadna feladnunk, mindegy mennyi fájdalommal kell szembenézni. Igazából, katolikusként nevelkedve mindig azon gondolkodtam, mi alakíthatja a lelket igazán emberivé. Minden filmemben az emberi értékekről elmélkedem, és arról, hogyan maradhatunk emberiek. Ezt láthatja a Mimic-ben vagy a Pokolfajzat-ban, inkább, mint bármely másik filmben. Itt is, ez arról szól, hogy miképpen tudunk emberiek maradni egy olyan világban, ahol próbálják gyökerestül kitépni az emberiesség nyomait is. Meg a döntéseink szabadságáról, vagy, ha elvesztettük a szabadságát, akkor hogyan szerezzük vissza. A lelkünk arra késztet, hogy megtegyünk dolgokat, amiket jónak érzünk, nem gondolva arra, hogy kényelmes-e.
Például én, mint filmkészítő a döntéseimmel küszködök sokat. A Penge 2. és a Pokolfajzat után szerezhettem volna 20 millió dollárt, meg kövér csekkeket, de ehelyett úgy éreztem, hogy el kell mondanom ezt a történetet, a Faun labirintusát; egy történetet arról, hogy szabadnak kell maradni mindenféle értelemben véve. Ezzel a filmmel én külsőségekben nem gazdagodtam, de voltak dolgok, amiket el kellett mondanom és így érzelmileg gazdagodtam. Ez a lélek igazi ereje. Bátor dolog szembenézni a választásaiddal és megtenni a jó dolgokat az életedben. Ezért gondolom azt, hogy Ofelia a legbátrabb ebben az egész műben, még akkor is a jó dolgot cselekszi, amikor az élete veszélyben forog. Az összes többi szereplő kompromittál, de Ő soha.

Van még egy fő témája a filmnek, ez pedig a család. Milyen fontos, hogy legyen családunk, milyen nehéz összetartani. Ez egy másik választás volt, hogy a „családi értékekről" is szóljon?

Igen, én olyan vagyok, aki tényleg a családjának él, Ők az én éltetőim, a legfontosabb inspirálóim és én mindent megadnék az Ő egészségükért és jövőjükért. Azt hiszem a családról alkotott képemet minden filmembe belecsempésztem. Számomra a tökéletes család az, amelyik nem akar tökéletes lenni. Egy család, ami még akkor is, ha el van totálisan cseszve, akkor is megbarátkozik ezzel. Ez a legfontosabb a világon sok család számára. Mindnyájunknak megvannak a hibái és problémái, és akárhogy is, az a dolgunk, hogy ezzel megbirkózzunk a szeretet és a megértés útján. Ez mindig a megoldás kereséséről szól.
Például a Mimic- ben a főszereplőnőnek nem lehet gyereke és a szenvedési után a film végére eljut a megoldáshoz, hogy örökbe fogad egy kisfiút. A Penge második részében pedig ott van egy borzalmas kapcsolat az apa és a fiú között, de próbálkoznak tenni ellene, ha halálos úton is… A család az, amit kihozunk belőle, nem pedig az, amivel születünk.

Ez egy dolog, amit nem választunk meg az életünk elején, de igazán akkor szabadulunk fel, amikor elkezdjük irányítani a sorsunkat. Más szavakkal szólva: úgy gondolja, hogy elmondható, hogy mi egyfajta sorssal születünk és a végzet alapján halunk meg?

Abszolút! Azt hiszem Ofelia karaktere a filmben tökéletesen kifejezi, amiről maga beszél. Ő egy szabó lányaként születik meg, de hercegnő szeretne lenni. De csak akkor lehetsz hercegnő, ha teljesíted a következőket: nagylelkű vagy, szerény és erős, mind egyszerre. Bármilyen álmod van is, meg kell küzdened érte, meg kell tenned érte mindent, így érheted el a végzeted és terelheted a sorsod el attól az élettől ami adatott, de te nem választottad. Ahhoz, hogy jól csináld szívvel kell tenned, nem kapzsisággal.
Van egy baszk idézet erre: „Milyen szegény ember volt, hiszen egyedül pénze volt." Olyan világban élünk, ahol a társadalom elhiteti veled, hogy szükséged van a nagyobb házra, a nagyobb autóra és a nagyobb bankszámlára. De igazából csak szeretetre van szükséged, azt pedig nem veheted meg. A filmjeimben igyekszem mindig inspiráló lenni, és ez a Faun labirintusára is igaz. Azt hiszem ez a mű megállja a helyét, ugyanis elejétől a végéig a szeretetről szól.

Ahogy hallgatom, olyan érzésem támad, mintha egy politikai vezetőt hallanék. Ez az, amit szeretne elérni a filmjeivel? Hogy politikai, lelki vezér legyen? Gondolja, hogy napjainkban felfedezhető valamiféle ébredése a politikai üzenetnek a filmen, mint a Kellemetlen igazság esetében is?

Igen, azt hiszem, hogy jelenleg Hollywoodban és az egész világon valami új kezdődik, mert az emberek belefáradtak abba, hogy hazudnak nekik. Éppen ezért egyre többen fognak olyan filmeket készíteni, mint amelyiket említette. De én nem törekszem rá, hogy bármilyen vezető legyek. Csak remélem, hogy néhány embert a világban arra ösztönzök, hogy kiálljon az álmaiért- A természet rendje a körforgás, és én nem hiszem hogy valaha is abbahagyjuk a harcot egymással.
Most éppen tényleg k***a messze vagyunk a jótól, és ez szomorú, de meg fog változni előbb vagy utóbb. Meg fogja látni, egyre több ember fog reagálni és filmeket készíteni, felszólalni. Most éppen abban a körben vagyunk, hogy az emberek ki akarják mondani amit gondolnak. Ez majd szépen visszaterel minket egy másik körbe. Soha sem lesz vége. Olyan, mint ahogy Jin folyton harcol Janggal, a fény a sötétséggel.

A végeláthatatlan harcok szenvedései közepette mi motiválja Önt, mi inspirálja?

Tényleg csak a gyermekeim az ösztönzőim és ihletőim. Amikor a Mimic–et forgattuk már eljutottam oda, hogy feladjam, akkor a feleségem azt mondta: „Fenébe az egésszel! Csináljanak, amit akarnak!" Arra gondoltam, hogy meg kell tennem a lányomért, hogy megmutassam neki, milyen is igazából, ha küzdesz valamiért, amiben hiszel. Úgyhogy befejeztük a filmet én pedig továbbléptem. Az életben meg kell tanulni egy olyan okos módon küzdeni, hogy ne tedd magad tönkre, de folytathasd is ,amit elkezdtél. Mert az élet nem egy csatából áll, hanem újra meg újra visszatérőkből, úgyhogy olyan helyre kell magad tenni, ahonnan van esélyed előre haladni. A gyermekeim tesznek erőssé, konkrétan makaccsá. Emberként a gyermekeid az igazi mértékei annak, hogy mi mindent veszíthetsz el. Na meg ők tartják a lelki tükröt eléd. Velük kapcsolatban van egy második esélyed is, ha az első kör nem sikerült olyan jól. Úgyhogy gondoljon a családjára és próbáljon belőlük erőt meríteni. A család a forrása minden elismerésnek és nagyságnak.

forrás: IFmagazine.com

Del Toro vázlatfüzetéből részletek nézhetők itt: klikk itt vázlatfüzet >>